Táncolt velem vitt, vitt, meg sem állt.
Valahol letett és továbbállt, csak néztem szédülten,
A világ megváltozott s már nem tudom, ő merre jár…
Ez a forgószél – ha kedve tartja – megtalál, s ha megtalál
a fényes szép világban nincs határ…
A vándor sólyom fent az égen, messze, messze, messze száll.
Fentről oly szép tiszta minden, itt lenn a cipőm néha sárban áll
Ám esténként a sólyom kedvenc erdejében az erdőfiú vállán
csendben vár….a sólyom ilyenkor aranyhajú tündérré változik,
szeme finom napsugár.
Lágyan csobogó patak hangján
béke, béke, béke száll….
Így emlékszik Fűzanyó, patak partján,
s az időt, az időt…. az időt nagyon várja már
…hisz az erdőfiú mellette - álmában egyszer csak kedves vidám fává vált…..
(2008.03.02.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése