Curriculum Vitae

Curriculum Vitae

Úgy érzem most, hogy régóta a feladatomat végzem, 
talán mindig is azt tettem,hiszen nem is tehetek mást. 
Kertész vagyok aki magot ültet. 
Növény vagyok, aki ha termőtalajt talál elszórja magvait.
A többit a természetre -egy másik kertészre bízza.
A jó magvak megfelelő földben kikelnek.S ahol megkapaszkodik a kis növény,
ott bizonyára szükség van rá.
Szerencsére ez a növény már nem ugyanolyan, mint amelyik a magot szórta. 

Mag vagyok aki nem tudom honnan, hol és mikor kelt ki
Erősen kapaszkodoka talajban, néhány hajtást, levelet, talán már hoztam is.
Már  régen nem hasonlítok arra aki a magot szórta.
Még nem hasonlítok  arra aki majd elhullajtja kis kincseit .
Sokszor nem tudom merről jön, az éltető napfény .
Bizony nem látom mibe kapaszkodom, nem miért  fúj szél s áztat eső . 

Föld vagyok ki nem tesz semmit, mégis tápot ad a magnak .
Jó kertész vagyok mert, ha kell metszem a növényt .
Rossz kertész vagyok, mert ha fáradok nem megyek vízért a folyóra s, nem öntözöm a kertet amit rám bíztak .

 - S talán víz leszek aki tisztán csendesen folyik tova, 
és  habjaiból - valahol összeáll a szeretet  tava ….


                        (1998 01.29)

Kilöktek egy ajtón

 Kilöktek egy ajtón

Mond, hogy tudsz levenni egy ősi érzést, mint egy kabátot,
miért hagyod elveszni az igaz barátot?
Kilöktek egy ajtón, mi sosem létezett,
tettek jeget szívembe, hosszút éleset.
Láttam csiszolt gyémántot változni lassan üveggé,
odaadnám éltem, csak lenne újra értékké.
Be szeretném tudni fényével mindenkit elvakít,
az hitetlen szívemre ismét rápirít.
Csak benned hiszek, csak benned – kérlek ezt bocsásd meg,
el lökhetsz százszor, én mégis szeretlek.
Ha egyszer majd nagy csendben mindent itt hagyok,
lámpásom lesz igaz mosolyod.
Viszem magammal tündéri hangodat, s igaz szerelemből
mi lelkemben itt maradt.
Gyémántszín könnyed lesz nekem táplálék,
édes csókod – nektárod utolsó ajándék...

Hidak

Hidak 

Zengő szavak, sajgó hidak
Hullámzó szavak, hullámzó hidak
Tiszta szavak, tiszta hidak
s,  fény a híd két oldalán

   Itt vagyok

Itt vagyok, lelkemből kiszakadt egy darab

azt hiszem sosem lesz a régi, mi megmaradt.

Lelkem magányos kismadár,

ki fészket, igaz békét nem talál.

Gondolsz-e úgy mint én, érzed-e könnyes fátyolon

minden est és reggel – tompán, mélán - rajtam átoson.

Tudom ki voltál lelkemben örökre itt maradt,

ám kedves szóra bírni többé nem tudom fényes árnyadat.

Arany szárnyon a béke néha megkísért,

keresném utam mi számomra lassan, lassan véget ért.

Akartam békét, valós álmokat, s kaptam oly nagy kincset,

mit hordani nem szabad.

Minden mi volt, s benne téged igaznak hittelek,

ezen változtatni soha, soha nem merek.

Nem látom szíved sugarát, mert az ajtó mi elzárja tőlem,

hozzád nem enged át.

Igaz szívvel kívánom utad, s békéd mindég megtaláld,

s szépséges lényed örökké tartson,

bennem vidám mennyországként éljen, éltem sok-sok hajnalán.

Erdei Álom

Erdei Álom

Egyszer egy kedves forgószél felkapott és átölelt.

Táncolt velem vitt, vitt, meg sem állt.

Valahol letett és továbbállt, csak néztem szédülten,

A világ megváltozott s már nem tudom, ő merre jár…

Ez a forgószél – ha kedve tartja – megtalál, s ha megtalál

 a fényes szép világban nincs határ…

A vándor sólyom fent az égen, messze, messze, messze száll.

Fentről oly szép tiszta minden, itt lenn a cipőm néha sárban áll

Ám esténként a sólyom kedvenc erdejében az erdőfiú vállán

csendben vár….a sólyom ilyenkor aranyhajú tündérré változik,

szeme finom napsugár.

 Lágyan csobogó patak hangján

béke, béke, béke száll….

Így emlékszik Fűzanyó, patak partján,

s az időt, az időt…. az időt nagyon várja már

…hisz az erdőfiú mellette - álmában egyszer csak kedves vidám fává vált…..

(2008.03.02.)

Tompa Őszi epilógus

Tompa Őszi epilógus

Lassan véget ér a munkaidőm.......
és újra várom a holnapot......
Fakó ez az ősz, tompák az illatok.
Köd ült szívemre, őrangyalom itthagyott...
Szívemben a parázs pihen csendben,
ki egyszer ott járt, ha szeretnéd - melegét bármikor megkapod....
(2007.10.29.)

Tízezer év

Tízezer év


Tízezer évet vártam rád, és te eltűntél...
Tízezer évet vártam rád, és megtaláltalak
Tízezer évet vártam rád, közben megismertelek
Tízezer évet vártam rád, még mindég szeretlek
még tízezer évet várok rád, közben nem felejtelek
és tízezer év múlva... óh Istenem csak nézném a szemed...

Tízezer év, veled nem nagy idő
Tízezer év, ....hmm..... elmúlik a jövő
Tízezer év, egyetlen pillanat
mikor a lelkem a fényedben marad..... 

Érzelmek tengere

Érzelmek tengere


Szerelmes a Nap a Holdba

A Hold meg a Csillagokba

A Csillagok a Fellegekbe...messzi, messzi végtelenbe .....

     

Sámán varázsige

Sámán varázsige 
( Varázslat Felsőtárkányon..... )  



Gazdag vagyok:
Sosem látott mennyiségű csillag a tiszta égen  - mind a barátom
Szemben a hegy, csendes erdeivel – kedvenc látomásom
Lelkemben az ősi érzés – bár nem kértem – mégis angyalszárnyon jött hozzám
Hát Isten hozott Mennybéli jó pajtásom!
Áldás védje, ki ez közös útnak járója! 

( 2007.07.08. )

Haiku egy találkozásról

Haiku egy találkozásról 

Emlékek furcsa fátyolán keresztül felbukkant a jelen
Csak azt tudom honnan jött…
Valamit hoz magával, valamit elvisz tőlem
És én hagyom, engedem -  hogy így legyen….

Egy érzés-egy gondolatfüzér

Egy érzés-egy gondolatfüzér

(A szavak)



Te kereső vagy, én pedig vándor
A kereső, ha talált akkor újból keresnie kell - valami újat
Egyre tovább és tovább
A vándor ha, odaért-egy kicsit pihen-majd mennie kell (valami új felé)
Egyre tovább és tovább
A kereső magához húzza az élményeket, s ha tiszta, sok szép és sok „csoda” lesz életében
A vándor oda jut az élményekhez, s ha tiszta, sok szép és sok „csoda”lesz életében
Mindketten az út részei vagyunk ….
Egyszer csak találkozunk …..
Állítsd meg az időt!
Megteheted!
Figyeld a pillanatot, nézz meg jól mindent
A csend most mond valamit …. talán önmagaddal találkoztál
…..A szemed mesél …. A szemem mesél
…..Megszűnt az idő …. De már érzem valami húz
…..Egyre tovább és tovább ….
Annyi mindent mesélnék még
……Annyi mindent mesélnél még
S tudom,ha mindent elmondanék-ha mindent elmondanál
Nem volna tél és nem volna nyár,s a vándor egyre többször meg-meg áll
S ki kíváncsi volt, s keresett csak talál és talál, - ugyanazt mégsem unja már …..

Hová lett a madár?

Hová lett a madár?




...A madár szabadnak született.
Bármennyire is tetszik az éneke, a színe, ne kérd, azt tegye amit te szeretnél.
Mert akkor nem énekel.
S, ha ügyesebb vagy bárkinél be tudod zárni is - mostantól nem szökik el - egy napon észreveszed, a kalitkából eltűnt a csodaszép madár.....
Csak egy rekedt varjú figyel rád, mikor szeretnéd, hogy énekeljen - s, nem tudja szegény - te már nem is szereted a madarak énekét.....

Egy érzés-egy gondolat

Egy érzés-egy gondolat


Van bennem egy érzés
Elmondanám-de nem lehet
Formába önteném-de nem lehet
Megmutatnám-de nem lehet
A szó félre vezetne
A forma megtévesztene
Lefesteném-ha lehetne
Elzenélném-ha lehetne
Figyelj

A dallamot már hallhatod
A színeket már láthatod
Van benned egy érzés
Mond el. Lehet?
Mutasd meg, ha lehet
Meséld el a színeket, hadd lássam a
festményedet, és élvezzem az éneket …..

Fejlődés

Fejlődés
Óh!Balga ember!Szóval fejlődni akarsz.
Szellemileg.Lelkileg.
Főleg tudatosan.
Tehát irányítani akarod.
Tolni a folyót.Vinni a szelet.
Vigyázz!Fárasztó munka.Az értelme – csekély.
Persze megtehetnéd,hogy „csak” ott vagy.
Ott ahol a szél jár,ahol folyik a folyó.
Ott vagy teljes lényeddel.
Nézel.Nézel és látsz.
Talán még élvezed is a természet játékát,vagy ha „alapból”a kesergést szereted akkor bosszankodsz – ez a fránya folyó!
A lényeg azonban: pont ott vagy!
Most megsúgom: Nem is lehetsz máshol csak pont itt – a fejlődés ösvényén.
Nézz csak hátra!
Az út amin jöttél eltűnt.A sarkadnál véget ért.
Ezen az úton nincs visszaút.
Én mondtam – ez a lelki fejlődés ösvénye.
Nézz előre!
Sűrű bokrok,sziklák erdő.Akkor most merre?
Megsúgom: Mindegy!
Figyelj csak!
A lábad soha nem áll meg.
Folyton jár és jár – az úton.
Én mondtam: ez a fejlődés ösvénye.
Pszt!Fülelj csak!
Mások is járnak erre.
Nézd csak ,ott távolabb!
Milyen vidámak!Dalolnak,játszanak.
Talán nem látják a sűrű bokrokat?
Amott.Ő igen!
Ő bosszankodik,pedig a sziklát most választotta ketté az út.
És ők?!Milyen mulatságosak.
Mutatják egymásnak erre – erre.Csak így és így!
De a lábuk másfelé viszi őket.
Valaki szóljon nekik!
Csak bízzátok a lábra!
A fején az ember mégsem járna!
És valahol ott vagyok én is.
Észre sem vennél,ha nem figyelsz – hisz nem vagyok magasabb és nem vagyok fényesebb.
A lábam csak jár.
Úgy, ahogy a tied.
Tudja mit csinál.
A kéz csak úgy ír - tudja mit csinál.
A fej - hmm...tudja mit csinál?
Óh!Drága ember!
Miért tolnád a folyót?
Talán,talán…… csinálj hozzá hajót.
Egy egyszerűt, ...
s nem ragaszkodót …..


~ Fű ~ 2004-03-07