Keresés ebben a blogban

2017. november 8., szerda

Üdv az erre járónak!


Úgy gondoltam összegyűjtögetem eddigi késztetéseimből rögzített gondolataimat, írásaimat.
Mivel nincs olyan kézügyességem, hogy fessek vagy rajzoljak így én szavakkal, mondatokkal próbálok képeket, rajzokat készíteni. Ha néha te is látod ezeket akkor neked is szólnak, mesélnek valamit.
Ha tetszik bátran írj nekem. Az ember elsősorban azt hiszem saját magának ír, hogy felszínre hozza azokat a gondolatokat amiket eddig nem sikerült megfogalmazni. Ha ezek a "belső hangok" másnak is tetszenek, vagy talán segítenek valamiben, az külön öröm számomra.
Ha nem találkoznak a te világoddal - nyugodtan menj tovább, mintha sosem jártál volna erre.....

( A blogon található írások, versek saját élményeimből és tapasztalataimból íródtak - elsősorban magamnak, terápiás célból. Az illusztrációk és képek egy része az interneten fellelhető sokszor ismeretlen forrásokból valamint saját fotóimból és digitális rajzolásaimból készültek, többnyire nincs közvetlen kapcsolatban az adott írással. Bárminemű hasonlóság véletlenszerű lehet. Igyekszem arra törekedni, hogy az élményeim szereplőit más ne ismerje fel. A hozzászólások szintén szubjektív véleményeket takarnak, politikának még az árnyékával sem kívánok foglalkozni. )

Ha  egyszer  majd  magányosnak  érzed  magad,                    
   és  szomorú  leszel, nézz  fel  a  csillagokra.
Ha  egyszer  zűrzavar  támad  körülötted  és  semmit      
nem  értesz, ülj  le  egy  csendes  sarokba, hunyd  be
a  szemed, és  keresd  meg  magadban  a  csillagokat.                               
( Indián mondás )






Majd elnézem

Majd elnézem ahogy a víz csorog,
a tétova és gyöngéd utakat,
a fájdalom és véletlen közös betűvetését, 
hosszú-hosszú rajzait -halott köveken, 
élő arcokon -elnézem őket, 
mielőtt a feledést kiérdemelném. 
(Pilinszky János )

Egy útitárs emlékére ...




Egy útitárs emlékére ...


Mindnyájan utazunk,
az út porából néha felpillantunk,
mert valami kellemes melegséget érzünk.
Sok ember, nyüzsgés, kavalkád és egy útitárs...
Nagyon ritka pillanat... egy rokonlélek.
Az út megy tovább... mi is.
Ha elfáradsz néha pihenj meg
talán a por is  gyengül,
és áttetszik rajta egy körvonal
egy régi, régi, kedves útitárs...

Ha valóban az volt, észreveszed
már nem is vagy fáradt...





To commemorate a travel companion

We all travel,
glance up from dust of the road,
cause
we all feel the warmth
Multitude, bustling, cavalcade,
each a journey fellow
Rare moment - a soulmate
Road goes on, we too
If you get tired have a rest -
the dust may weaken and be
transparent through it an outline
an old beloved journey fellow

If he was one, you notice him -
and no more you are tired.


( Translated : Erdődi Gábor )

En mémoire d’un compagnon

Voyageons tous,
parfois levant les yeux de la poussière des routes,
parce que sentons la chaleur quelque chose d'agréable.
Beaucoup de gens, grouillement, cavalcade, et un compagnon.
Il est très rare moment … une âme sœur.
La route continue … nous aussi.
Si tu es fatigué, repos parfois - peut-être diminue la poussière,
et voilá, perce un galbe - un vieux, vieux compagnon de voyage...

Si elle l’était vraiment, tu l’apercevois
alors, tu n'es plus fatigué...

      (Traduit: Kovács Anikó )
 
 
 ( Azt hiszem feltétlenül meg kell említenem, hogy ez a versem a Négy homokszem című versemmel együtt -  Helyey László nagyszerű előadásában - bekerült a Szoborfák című dokumentumfilmbe, melyet Vereb Vean András rendezett. )










  Wooden Sculptures - English subtitle 
  
  ( I think it must be mentioned that this is my poem, together with another my poem "Four Grain of Sand," in the great performance by László Helyey, was included in the documentary film "Wooden Sculptures". Directed by  Vereb Vean András.)


Az Üveghegyen túl

Az Üveghegyen túl

Álmomban egy dalt fabrikáltam,
reggelre már  vidáman danolásztam.
Királylány az üvegpalotában,
hazugsággal átszőtt tüllszoknyában.
A lúzer Király is elégedetten topog,
most is megette a napi adagot.
A holnap is biztosan csodaszép lesz,
lassan ébrednek már a zenészek.
Tündöklések, illékony apróságok,
ki mondja el amit sosem látott,
pór néptől hallott kósza valóságot?
Szükségünk lesz örökre egymásra,
mégis ki vinné a mosott ruhát a padlásra?
Mert a mosónők sohasem halnak,
titokban koronát próbálgatnak.
Nyomj egy csókot  Királyod orcájára,
sosem tudja meg mitől van aromája.
Ó nézd a nap milyen hevesen ragyog,
a távolságot, mint üveggolyót megkapod.
Ilyen az élet  Óperencián túl...

s, a mesém most lassan megfakul…
                                                                          08.11.2017


















                                                                 Miközben ez a vers írta magát - mintegy párhuzamosan - ez a dal járt a fejemben...