"A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon, rokon avval a kimondatlannal, ami már-már titkos, sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában, a halhatatlanságra tart igényt.”
Latinovits Zoltán
Keresés ebben a blogban
2009. január 18., vasárnap
Haiku egy találkozásról
Haiku egy találkozásról Emlékek furcsa fátyolán keresztül felbukkant a jelen Csak azt tudom honnan jött… Valamit hoz magával, valamit elvisz tőlem És én hagyom, engedem - hogy így legyen….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése