Keresés ebben a blogban

2009. január 25., vasárnap

Itt vagyok



   Itt vagyok



Itt vagyok, lelkemből kiszakadt egy darab
azt hiszem sosem lesz a régi, mi megmaradt.
Lelkem magányos kismadár,
ki fészket, igaz békét nem talál.
Gondolsz-e úgy mint én, érzed-e könnyes fátyolon
minden est és reggel – tompán, mélán - rajtam átoson.
Tudom ki voltál lelkemben örökre itt maradt,
ám kedves szóra bírni többé nem tudom fényes árnyadat.
Arany szárnyon a béke néha megkísért,
keresném utam mi számomra lassan, lassan véget ért.
Akartam békét, valós álmokat, s kaptam oly nagy kincset,
mit hordani nem szabad.
Minden mi volt, s benne téged igaznak hittelek,
ezen változtatni soha, soha nem merek.
Nem látom szíved sugarát, mert az ajtó mi elzárja tőlem,
hozzád nem enged át.
Igaz szívvel kívánom utad, s békéd mindég megtaláld,
s szépséges lényed örökké tartson,
bennem vidám mennyországként éljen, éltem sok-sok hajnalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése