Angyali páholy

Sosem gondoltam volna, hogy egy 3D brazil szappanoperába fogok élni:

„Don Laci a bolondos férfi megtalálja élete szerelmét de egy szerelmi háromszögbe botlik így a nyomkövetőkkel és lehallgatókkal felszerelt kedvesét soha többé nem láthatja,mert eltiltották tőle… J”

….az előadást sokan eljöttek megnézni az angyali színházban, néhányan lábaikat lóbálva a padokon feszülten figyelik az élet írta műsort, egy pár angyal - kissé piros szemmel papír zsebkendőt szorongat a kezében, mások tökmagot vagy pattogatott kukoricát majszolgatnak, miközben lefelé a Földi színház felé bámulnak.

A darab másik férfi főszereplője meggyötört szívvel fekszik ágyán, fejére húzva a takarót egészen belebújva. Vajon, hogyan tovább, merre menjen az élete ennyi csalódás után? Ezen tűnődik a takaró csendjétől választ remélve. A háromszög másik férfi tagja  szintén ágyán fekszik a mennyezetet nézné ha nem takarná el az a rengeteg könny a látását…utoljára szeretné még elmondani kedvesének, az ő szíve és ajtaja számára mindig, mindig nyitva fog állni - vajon , hogy mondja el ezt neki?

A darab női  főszereplője - a csodás leány -  üresen bámul ki a vonat ablakon, fogalma sincs merre járnak. Két könnycsepp gördül le arcán a bal oldaliban férjét látja tükröződni… legalábbis így látja fülkéje  ablaküvegén… a jobboldali könnycsepp  kedveséé, próbálná kitörölni emlékeiből azt a köteléket amit talán sosem volna szabad megtennie, bocsáss meg suttogja halkan  - bár érzi ezt nem fogja mondani neki soha többé már…

 Izgatottan várja a fojtatást az angyali közönség. Vajon mi lesz ennek a történetnek a vége? Szinte egyszerre fordulnak a fejek a jobboldali páholyban üldögélő öregúr felé, ki válaszként kezeit széttárja mosolyogva, fejét kissé oldalra billentve…  Mellette a ma is csodásan kinéző Aphrodité ül,  flitteres csillogó díszekkel hajában, kissé korholóan néz az öregúrra.

- Miért tetted ezt velük? Három érző ember, mondd miért?

- Khmm ööö csak játszottam….- mondja a nagytekintélyű öregúr.

Majd szemét kissé lesütve zavarában előrehajol a páholyban, szemével valamelyik szolgáját keresve.

- Cupidó fiam!

- Igen?

- Tedd el azt az íjat mára kérlek!

Aphrodité fejét csóválva kérdezi.

- Mond túl fogják élni? Nézd mekkora sebek vannak a szíveiken!

Az öregúr ismét oldalra pillantva  int egyik rangviselt angyalának, az pedig máris indul sebeket varrni. Gábriel mostanában ritkán lát igazi szívet, ma hárommal is dolga lesz.

Miért, tényleg miért is így? Tűnődik magában, majd lassan felállva elindul kifelé a színház teremből, egy halk kattanással a villanykapcsolót lezárva.

- Az előadásnak mára vége. Mondja csendben motyogva.

Vajon melyik az erősebb, a Földi kötelék vagy egy mély ősi szál?
Ezen tűnődik miközben a színház büféjébe érve három különös formájú, félig emberi ruhában lévő angyalhoz fordul.

-         - Tudjátok a dolgotokat?

Azok csendben bólintanak.

-          Vigyázzatok rájuk! Talán közülünk valóak mindhárman…