Fájdalmas búcsúzás
benne magadat s, tiszta szívedet is ideadtad.
Álarcban indultál tovább,
oda ahol nem látnak benned csodát…
habár a lélek mától ismeretlen dolog…
megszokás és meghunyászkodás lett újra a szobád,
és a tükör…a tükröd soha többé nem jóbarát….
És én…én aki itt maradtam,
ki ajándékul cserbenhagyást kaptam,
csak remélem fájdalmamon nem nevettek.
Hisz nélkülem…nélkülem csak szegényebbek lesztek…
06.07.17'
És most hogy vagy?Milyen visszaolvasni a soraidat,ha ugyan szoktad e ?
VálaszTörlésMár nagyon régen olvastam vissza. Elmúlt már. Az írás így önnmagában talán jobban tetszik, minden féle érzelmi töltés nélkül. A fájdalmam kellős közepén talán túl reagáltam, de örülök, hogy hagytam legyenek érzelmeim.... Azt látom néha az élet tele van folyamatokkal.Vissza már nem csinálnám, ha újra kezdeném úgyanúgy bele mennék. Jó volt ez így....
Törlés